Testedzés függőség

A rendszeres mozgás, sportolás, testedzés alapvetően pozitívumként értékelhető, hiszen nagymértékben hozzájárul egészségünk megőrzéséhez.  Számos kutatás is igazolja, hogy a rendszeres, megfelelő mennyiségű és intenzitású sportolás pozitívan hat testünkre, lelkünkre. Mégis a sporttevékenység maga is jó példa arra, hogy bármely tevékenység túlzásba vitele problémákat vonhat maga után.

Brown (1993) szerint a testedzésfüggőség legnyilvánvalóbb jelei:

1. A „kiemelkedőség”, mint tünet akkor jelenik meg a sportolónál, amikor már mindennél fontosabbá, az egyén életének legfontosabb részévé válik az edzés. Egyszerűen elkezdi uralni a gondolatait, érzelmeit, viselkedését.
2. Megjelenik a tolerancia, ami azt jelenti, hogy egyre több edzésre van szüksége az elvonási tünetek elkerülése, illetve annak érdekében, hogy még jobban érezze magát. Ilyenkor szokták növelni az edzések gyakoriságát, vagy intenzitását.
3. A megvonási tünetek kellemetlen testi és lelki állapotot jelentenek, ami az edzés hiányának az eredménye. Ilyenkor fellépő érzések az idegesség, rosszkedv, szorongás, hangulatingadozás, bűntudat érzése, alvászavar, erőtlenség, esetleg depresszió.
4. Megjelenhetnek konfliktusok az egyén és a környezete között, ami általában az edzések miatt adódnak.
5. Az ilyesfajta edzéseknek vannak hangulatmódosító hatásai is, ami arra a szubjektív élményre utal, amit a sportoló az edzés következményeképp tapasztal (pl. feldobottság, felfrissülés érzése, vagy pont az ellentétje: menekülés, illetve a letargia elkerülése).

Kezelésében a szorongások és depresszió oldására gyógyszeres terápiák és feltáró pszichoterápiák ajánlatosak. Jó hatású lehet a csoport pszichoterápia, ahol a sorstársi érzés plusz terápiás hatásként jelen van. A legfontosabb tényező az önismeret, önbizalom, testkép és önelfogadás területe, hiszen ebben a betegségben is az öndestrukció (vagyis a mérhetetlen megdolgoztatása a testnek) a vezető tünet. Általában minden ilyen betegség gyógyítása csak akkor kezdődhet el, ha az illető felismeri és beismeri, hogy baj van vele. Külső nyomásra (családtagok, barátok) sikertelen kezelések történnek, mert saját elköteleződés nincsen. Hiába mondják a többiek, „már karcsú és izmos vagy”, ez nem számít. (Demetrovics  Zs. és Kun B. 2010. Az addiktológia alapjai IV., Demetrovics Zs., Kun.B., Szabó Attila, Kurimay Tamás: Testedzésfüggőség. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó)