Alkohol függőség

Magyarország egy 2010-ben készült kutatás szerint a harmadik helyen áll egy Berlinben közzétett nemzetközi alkoholfogyasztási listán a vizsgált 34 állam közül. Magyarország az európai kultúra része, és mint ilyen helyeken az etil-alkohol fogyasztása a mindennapi, társadalmi élet szerves részét képezi (Agarwal, Buda, Czeizel és Goedde,1997). Ezen túl hazánk a mediterrán és északi-európai kultúrák határvidékén fekszik, ahol a bor, a sör és tömény alkoholok fogyasztása egyaránt jelentős.  A kultúrában domináns szerepet játszó szer (Afrikában a stimulánsok és a kannabisz, Ázsiában az opioidok és a kannabinoidok), jelen esetben az alkohol beépült a különböző szociális interakciókba, rituálékba, konfliktus feldolgozási mechanizmusokba. Fogyasztásának biológiai szabályozódása mellé egyre inkább kiépülnek szociális szabályozórendszerek is, vagyis hogy ki, milyen alkalommal, milyen mennyiségben fogyaszt alkoholt. Manapság a fiatalok körében megjelent egy új alkoholivási forma, amit binge drinkingnek nevezünk. Ez a jelenség nem más, minthogy nagyon rövid idő alatt (1-2 óra), több mint 5 egységnyi (5 x 40 g tiszta szesznek megfelelő) alkoholt fogyaszt el, azzal a céllal, hogy berúgjon. Ennek nem is lehet más a célja, mint a fokozott élmény keresés, a gátlások, szorongások feloldása.

Az alkohol esetében nagyon nehéz meghúzni a határt a „normál” és a „patológiás” alkoholfogyasztás között. Fontos, hogy egy adott kultúrában mi számít elfogadhatónak és mi nem, mikor nevezhetjük az alkoholfogyasztót betegnek. Jellinek az alkoholizmus fogalmát a következőképpen határozza meg:

„Alkoholizmusnak tekinthető az alkoholfogyasztásnak mindazon módja, mely az egyén, vagy közösség, vagy mindkettő károsodásához vezet. Betegséggé akkor válik, ha az egyén elveszti uralmát fogyasztása felett, és az alkohollal függő viszonyba kerül. Alkoholbetegnek tekinti azokat az egészségügyi ellátásra szoruló, rendszeres italfogyasztókat, akik alkoholfogyasztásuk következtében személyiségi, magatartási, társadalmi, életviteli vonatkozásban súlyosan sérültek, az alkohollal pszichikai függőségbe kerültek, vagy szomatikusan is károsodtak” (idézi Környey és Kassai-Farkas, 1997, 25.o.). A káros mértékű alkoholfogyasztás még nem betegség, de súlyos veszélyeztetettséget jelent, tulajdonképpen az alkoholbetegség bevezető fázisa. Nagyivóaz, aki rendszeresen fogyaszt nagy mennyiségű alkoholt. Excesszívivók azok, akik nem rendszeresen isznak, de kontrollvesztők, esetenként lerészegednek. Problémaivónaktekintjük azokat, amikor valaki a maga és a környezete számára „problémát okozóan” iszik.

Kockázativósávok

A táblázatban feltüntetett mennyiségeknek el kell oszlaniuk a hét folyamán, hiszen meglehetősen ártalmas következménye lehet annak, ha valaki a heti 21 italt egyszerre issza meg. Az alacsonykockázatú ivást nevezik még felelősségteljes ivásnak is.

Egészségügyi jellemzői

Jól ismertek az alkoholizmus egészségügyi szövődményei, mint például az alkoholos májbetegségek (zsírmáj, hepatitisz, cirrózis), emésztőrendszeri betegségek (fekély, gyomornyálkahártya gyulladás), szív és érrendszeri betegségek, idegrendszeri zavarok, izomrendszeri betegségek, és nem utolsó sorban a szexuális problémák (menstruációs zavarok, impotencia).

Alkoholbetegek kezelésének általános jellemzői

Szenvedélybetegekre jellemző, hogy a kliens nehezen ismeri fel betegségét, így nem igazán törekszik a gyógyulásra. A konzultáció első szakaszában cél a motiváció felkeltése, a terápiára való szocializáció. Fontos, hogy a terápia mindig az egyén szükségleteihez, céljaihoz alkalmazkodjon. A terápia célja nem pusztán az absztinencia elérése és annak fenntartása, hanem egy optimális életminőség elérése, melynek az absztinencia egy nagyon fontos eszköze. A kezelés időtartamát nehéz behatárolni (egyéntől függ), hisz az esetleges botlások a terápia részét képezik. Az egyéni terápia mellett kihangsúlyoznám az önsegítő csoportok fontosságát. A szenvedélybeteg terápiája komplex folyamat, több síkon, több módszert alkalmaz. (Demetrovics Zs. és Kun B. 2010. Az addiktológia alapjai IV., Viselkedési függőségek. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó; Rácz József 2004.Budapest, Addiktológia – Tünettan és Intervenciók.)