Evés zavarok

Civilizációs betegség, netán csak divat lenne korunk egyik legelterjedtebb viselkedési addikciója? A probléma súlya miatt azt gondolom nem lehet elégszer ismételni e betegségek jellegzetességeit. Egyes szakértők szerint a média által közvetített szépségideál is szerepet játszik az anorexia kialakulásában, hiszen a leginkább érintett korosztály (a tinik) identitásfejlődésében, önértékelésében nagyon fontos szerepet játszhatnak  a példaképek, ebben az esetben a kórosan sovány modellek és színésznők.  Az étkezési zavarban szenvedők – bár sokan titkolják, vagy nem ismerik fel betegségüket – egyre nagyobb számban keresik fel a szakembereket. Az Evés zavar a legjobb elnevezés a táplálkozási magatartás zavarainak rövidítésére, hiszen manapság a társadalmi változások következtében szakemberek 5-10 évenként találják magukat szemben új betegségekkel. Az evés zavar 2 fő megjelenési formája az Anorexia nervosa, illetve a Bulimia nervosa.

Az anorexia alaptünetei a súlyhiány, testképzavar, súlyfóbia, illetve a menstruáció hiánya. A súlyfóbia tulajdonképpen az elhízástól való félelmet jelenti kóros soványság esetén is. A testképzavar anorexiások estében arra vonatkozik, hogy képtelenek reálisan megítélni saját testüket. Jellemző lehet még rájuk, hogy elkezd hullani a hajuk, bőrük teljesen kiszárad, emésztési problémáik lesznek, vérnyomásuk alacsony. Fontos tünet a kalóriavesztést célzó mozgásos hiperaktivitás, ami megjelenhet intenzív sport formájában, de céltalan túlmozgásként is. A betegek személyiségére jellemző a kényszeresség, a túlkontrolálás, illetve a tökéletességre való törekvés. Önértékelésükben érezhetően súlyos zavar figyelhető meg, ritkábban létesítenek párkapcsolatot, vagy ha mégis, kerülik az intimitást, a szexuális érintkezést. Az anorexiások személyisége gyakran megváltozik, visszahúzódóak, makacsak, gyakran depressziósak lesznek. Gyakoriak a feszült családi viszonyok és az érzelmi zavarok, de igen sokszor nem világos, hogy ezek megelőzik, vagy követik az anorexia kialakulását. Az evés visszautasítása a családon belüli manipuláció formája lesz.  Az evészavarok rendszerint a fiatalabb lányokra jellemző, a férfi megbetegedések aránya 2-10% a női arányokhoz képest. Az anorexia általában 12-18 éves korban, a bulémia 16-25 éves korban kezdődik. Felmérések szerint megnőtt azoknak a száma, akik a bulémiás megbetegedés tüneteit produkálják. A legtöbben a felsőoktatásban tanuló hallgatók közé tartoznak. A bulémiát két fő tünet jellemzi leginkább, a falásrohamok, illetve a testsúly csökkenését szolgáló viselkedésformák. A falásrohamok néha éjszaka jelentkeznek, általában a családtagok elől titkolják. Ilyenkor jellemzően szénhidrátokat fogyasztanak. A falásrohamok naponta többször is előfordulhatnak, és viszonylag rövid ideig tartanak. A bulémiában szenvedők mindent elkövetnek azért, hogy testsúlyukat jelentős mértékben csökkenteni tudják, pl. önhánytatással, vagy hashajtózással. Az önhánytatást általában közvetlenül a falásroham után végzik, de történhet ettől függetlenül is. Ilyen esetben gyakran előfordul, hogy a sok hánytatás következtében a gyomorsav maró hatása miatt a fogak elkezdenek romlani. A betegekre jellemző még a kontrollvesztés érzése, ami azt jelenti, hogy a falásrohamot követően megszűnik az önkontrol, kialakul a bűntudat, szégyenérzet, önvád érzése. Az illető állandóan aggodalmaskodik testsúlya miatt, oly annyira, hogy ezek a gyötrő gondolatok szinte teljesen kitöltik a beteg napjait. Az evészavarok esetében a terápiának mindenképpen komplexnek kell lennie. Az anorexia és a bulémia esetében elengedhetetlen az egyéni és csoport-pszichoterápia, a családterápia, valamint fontos szerepe van még az önsegítő csoportoknak is. (Demetrovics  Zs. és Kun B. 2010. Az addiktológia alapjai IV., Túry Ferenc és Szabó Pál: Az evés zavarai. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó)